Mesébe illő történet a messzeföldön vágtázó híres bakonyiakról

Egyszer volt, hol nem volt, volt 4 település, akik elhatározták, hogy elmennek a fővárosba szerencsét próbálni. Összeszedték az erre a feladatra legrátermettebb földijeiket és nekiiramodtak, hogy kiállják a  XI. Nemzeti Vágtán támasztott próbákat.
Élükön 4 vezérükkel-a bakonyszentkirályi, csetényi, porvai és zirci polgármesterrel-, valamint a lovasok elöljárójával lázas készülődésbe kezdtek.

Alaposan megtervezték, hogy az Andrássy úti Vágta Korzón mivel csábítják el a nagyérdeműt.

Szép lyányok-legények toborzását követően összepakolták motyójukat, némi útravalót, 3 „szekérnyi” cókmókot és felkerekedtek a nagy útra. Meg sem álltak a Hősök teréig. Ott a legények, leányok  lóra pattantak és vágtázni kezdtek. A bakonyszentkirályi Pista Rubin nevű paripájával, a csetényi Jóska Csipa nevű lovával és a porvai Bálint Suhanccal tette meg a távot. Vitézeink hősiesen helytálltak, bár nem ők értek be elsőnek a célba. Időközben a lóra termett kislányok, a csetényi Tamara és a zirci Lotti a kishuszárokkal szállt harcba Büszkével és Virággal. Lotti olyan jól vette az akadályokat, hogy végül a dobogó második fokára állhatott. Ricardó a csoda ló még lovasa nélkül is nyeregbe érezte magát, élenjárva felvezette a versenyzőket egészen a célig, majd izgatottan várta, hogy hűséges gazdája Gyöngyi visszatérjen hozzá. A nagy vágtában még a falubéli Józsival is összefutottak, akarom mondani „összelovagoltak”.

Közben egyre csak sereglett a nép a vásári forgatagban. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere. Az éhesek akár kakastöke pörköltet vagy éppen langallót ehettek, a szomjasak nemes borok és királyi sörök közül választhattak. Akinek tele lett a hasa az jelentkezhetett a híres bakonyi aranykalászos gazdaképző tanodába, ahol nagy megmérettetések várták. Beja asszony irányításával és a szép menyecskék, asszonyok, legények segédletével kukoricát morzsolhattak, káposztát taposhattak, mángorlóval moshattak, diót törhettek a dolgosak. A bátrak patkós erőpróbát tehettek. A lusták és szófogadatlanok kukoricán térdeltek. Jutka néni és Zoli bácsi parasztosan elmélyült szakértelemmel vezetett be ifjakat és véneket a bakonyi gazdaság rejtelmeibe. A kitartó növendékeket vető krumplival és egy kis hazai földdel ajándékozták meg az oskola elvégeztével, hogy messze földön is hasznosíthassák megszerzett tudásukat és a türelmük pityókát teremjen. A szorgosak tarisznyájukban a bakonyi gazda/gazdaasszony címre jogosító passzussal távoztak.

Mindezalatt a mi Zsuzsink fáradhatatlanul „megjelölte” a Bakony sátor látogatóit egy bőrből font karkötővel. Estére már mindenki ilyent viselt. Imre bátyó tangóharmonika szavára még a kakasa is táncra perdült. Volt ott vígalom, móka és kacagás. A fővárosi Kata komámasszony a bakonyiaktól tanult jókedvével fokozta a hangulatot. A falubéli Lajos művész úr sem maradt ki semmi jóból. Jóska hentesünk nem győzte megetetni a népet. Kató nénje kitartóan kente a lilahagymás zsíroskenyereket. Csetényi pálinkás öblögetést követően a sonka, kolbász, szalonna és tepertő után jól esett egy pohárral az apátsági sörökből. Az édesszájúak porvai mézeskalácsot majszolhattak, a sósra áhítozók pedig bakonyoszlopi pogácsával tömhették magukat. Nem volt hiány „bakonyikumokból”. Hetedhétországból csodájára jártak a vidéki portának.

 A Kovács és a Kovácsné végig melegen tartotta a vasat, kalapácsuk zengő hangjára mutatták be ősi mesterségüket a „zártlángú” tűzhelyen. És, aki nem érte be ennyivel az a pódium előtti téren tovább mulathatott a Bujkásokkal és egy kis hetyke csetényi legénykével. Fakitermelő embereink produkcióján minden kedves atyafinak és fehérnépnek tátva maradt a szája.

Akkora volt a tömeg, hogy néha még levegőt is alig lehetett venni. De a mindenre elszánt és felkészült bakonyiak ettől sem estek kétségbe. Az otthonról hozott , üvegbe zárt friss levegőt kinyitották és mélyeket szippantottak belőle, ha szükségét érezték.

Közhírré tétetik, hogy még az Óperenciás tengeren túlra is híre ment, hogy valóban „A Bakony a világ közepe” és ezt az elöljáróság a záróceremónián méltán jutalmazta.

Így volt, nem így volt, „lóról” pottyant mese volt ….. Aki nem hiszi járjon utána! Vagy nézze meg a fotográfusunk fényképeit!

A mesének itt még nincs vége, jövőre is folytatódik ??

( A történetben bárminemű hasonlóság a véletlen műve, bár a szereplők nem kitalált személyek, csak megformált karakterek. )

Hevesiné Németh Mariann

Lovasok:

Kövesdy István (Bakonyszentkirály) Rubin

Vörös József (Csetény) Csipa

Schvarzenbart Bálint (Porva) Suhanc

Molnár Gyöngyi (Zirc) Ricardó

Rigó Lotti (Zirc) Virág

Vörös Tamara (Csetény) Büszke