Mintegy 3500 évvel ezelőtt, az időszámításunk előtti 15. században telepedtek meg az általunk alig ismert, úgynevezett „halomsíros” kultúra népei a Bakony erdeiben. Társadalmuk tagolt volt: míg a katonai arisztokrácia hegytetőn épült földvárakban élt, addig a földművesek a közeli völgyekben, medencékben telepedtek meg. Nevüket temetkezési szokásaikról kapták, halottaik máglyán elégetett hamvait ugyanis urnákba helyezték, mellé ékszert, fegyvert, agyagedényeket tettek, fölé földből vagy kőből halmot építettek. A társadalom tagoltsága ellenére halála után mindenkit megilletett a sírja fölé emelt halom. A Bakonybél mellett, a Kőris-hegy lábánál fakadó Tekeres-kút közelében elterülő Százhalom a maga 226 halomsírjával Közép-Európa egyik legnagyobb ismert sírmezeje ebből a kultúrkörből, de a Magas-Bakony számos helyén fedezhetünk még fel hasonló tumulusokat. A legnagyobb sírok 20-30 m, a kisebbek 5-16 m átmérőjűek. Magasságuk 1-3 m. Keletkezési idejük Kr.e. 1200 körülre tehető. Ezek a késő bronzkori népek emelték többek között a Nagy-Som-hegy csúcsának közelében álló földvárat is. A Som-hegy meredek, déli oldala nehezen megmászható, viszont a lankásabb északi oldalon a földvár védelmére kb. 300 m hosszan, a terepen összehordott kövekből sáncot építettek. A sáncok meglehetősen ép állapotban maradtak fenn, a környezetüktől élesen elkülönülnek. A sánc-rendszer egészen a Tönkölös-hegyig húzódik, átszelve a Száraz-Gerence völgyét is. A csaknem 3 km hosszú, 1 m magas, 6-7 m széles, helyenként kettős sáncok között 25- 30 m a távolság. A legendák szerint a sáncok a „Podmaniczkyak útját” védték, ami nem csak a Tönkölössel, hanem a Várhegyen álló Bakonyújvárral kötötte össze az egykori Arany-hegyet, ahol a hírhedt rablóvezéreknek a monda szerint egy másik váruk állt. A bakonybéli mesének azonban nincsen alapja. Mára bebizonyosodott, hogy a földsánc-rendszer késő bronzkori eredetű. A sáncok északi oldalán húzódó 30-40 cm mély sáncárok azt bizonyítja, hogy valaha az északi irányból támadó ellenség elől védték velük a Som-hegyet, valamint a Száraz-Gerence völgye felől nyitott Bakonybéli-medencét a halomsíros kultúra népei, mert a hegytetőn földváruk, a völgyben pedig több apróbb, tanyaszerű településük is volt. Az egyik ilyen település a mai Somhegypusztától nyugatra, Somhegy, Bakonybél és a Száraz-Gerence völgye között, egy Vall nevű domboldalon állt. Erre a régészeti kutatások során itt fellelt, paticsból tapasztott kunyhók maradványai, valamint az itt is nagy számban előforduló, mára azonban beszántott halomsírok engednek következtetni.