Bakonybánk Komárom megye aprófalvainak egyike. A Bakony hegység északi alján, a Kisalföld találkozásánál helyezkedik el.

A falu szélén folyik a Bakonyban eredő Cuhapatak, melynek elnevezése már Bakony-ér.

A török hódoltság idején elpusztult. A 18. század középétől kezdett újra benépesülni.

Ekkortól az Esterházy, a Hunkár, a Stróbel, a Potyondi és a Dombay családoknak voltak itt birtokai.

A község mögötti szántókon, nagyobb részben az ún. Bágyogdomb-dűlőben számos római, közöttük Cassius bélyegű téglát találtak.

Továbbá egy kézi malmot, s 1835-ben egy réz Bacchus-fejet, ami Pannonhalmán található.

A lakosság csak a zsitvatoroki béke után tért vissza és építette újjá a falut. Az új tulajdonos Bánky Kristóf lett, akinek még három pusztája is volt: Galagonyás, Kati, Tüskés (mai neveik: Gelegenyés, Kát, Tuskós).

A község templomát Bánky Kristóf építtette. A templom azóta leégett, és főleg a tornya, alakításokon ment át.

Forrás : wikipédia, bakonybank.hu