MÁR TUDJUK, HOGY JÖVŐRE IS VISSZATÉRÜNK...

EZER SZÍNBEN POMPÁZOTT A BAKONYBÉLI SZENT KÚT TEREMTÉS NAPJÁNAK ÜNNEPÉN

Írta, összeállította Dr. Békefy Lajos

Pár nappal a fantasztikus színekkel pompázó vasárnap délutáni öko-ünnep (2018. szept. 9.) előtt a Gerence patak és a völgyre zúduló vihar a természeti környezetnek egészen más arcát mutatta meg. Erejét, hidat sodró, embert rettentő viharzását. Aztán vasárnapra csend és kéklő ég fogadta az immáron harmadik éve megrendezésre kerülő Nemzetközi Teremtés Hete ünnepi rendezvényének résztvevőit. És csak a késő esti csillagos égből, meg az indulásra noszogató, egyre hűvösödő szellőtől tudtuk meg, hogy egy sok mindent feledtető délutánnak vége. A tábortűz regeszövő lángjaiba merülő tekintetek, vagy a Borostyán-kút forrásának szüntelen játékos csobogására figyelők nehezen vették rá magukat a hazaútra. A délutáni, esti órák ajándékai még erősen marasztalták a résztvevőket. Szinte megszólalni is szentségtörésnek tűnt.

Az idén minden élők útján hazatért Kányádi Sándor turista-, és vándorköszöntő kapuverse ezen a délutánon is telitalálat volt: "Akármikor jössz, itthon van az Isten". A természet zöld szalonjában vagy ha úgy tetszik zöld templomában minden ezt az egyszerű, otthont teremtő sort illusztrálta. A fiatal muzsikusok zöld koncerttermi lelkesítő játéka, Mülhasuer Martina gitárjátékával, Kovács Bálint furulyaszólójával, Dénes Petra csellójátékával, Jank Péter ütőhangszeres kíséretével feledhetetlen és örömteli élményt kínáltak. 

Különös hangulatot teremtett magával ragadó művészi játékával Angelidis Vasilis, aki a görög kultúra és zene nagyköveteként muzsikált a szent völgyben is, ahová pannóniai magyarságtörténelmünk elején kilovagolt István király, Imre herceg, csendet és vadat fülelő érdeklődéssel. És innen indult jó 1000 éve bajorhon remetéje, Günther apát, hogy Buda és Fehérvár királyi udvaraiba elvigye a keresztyénség eszméit, szívét-lelkét, természettől átitatott csend-elmélkedéseit.

Márkus Zoltán polgármester köszöntő szavai, Lampert Bálint főiskolai docens előadása az év fáiról, pr. Bakk István székely primor történelmi pillanatképei a Mátyás év alkalmából az igazságszerető uralkodóról, Halmos Ábel bencés perjel és a Teremtés Napja projektgazdájának, dr. Békefy Lajosnak műsorvezetése, meg áldásosztása a kiskápolnában, 

s a forrás kávájára kitett sok-sok gyertyácska előtt, azután az öko-fogadalomtétel, vagy Mali Irénke és csapata frissen sütött kürtőskalácsainak illata és zamatos ízei olyan szellemi, lelki, érzelmi és gasztronómiai gazdagodás forrásai lettek, amit igazából csak ott lehetett átélni. Ezért volt nagyszerű, hogy Sárfi Lajos rendező, az Útirány.hu stúdió igazgatója az egész eseményt végigvette, rögzítette kamerájával, munkatársa pedig fényképezőgépével, aminek látószögéből itt lejjebb

az Érdeklődők is bepillanthatnak a csodálatos hangulatú délutánba, aminek reménység, és sokak kérése szerint egy múlva ismét következik a folytatása. Többféle visszajelzés közül most csak két levélrészletet idézünk:

„Nagyon-nagyon köszönöm. Most már igen csak jó lenne, ha még nagyobb publicitást, elismerést kaphatna ez a program. Szerintem országosan sincs máshol ilyesmi. Egyedi és valóban teremtő nap, lelkileg, de tevőlegesen is. Azért az évenként elültetett kis facsemeték nagyon jól jelzik azt a gyönyörű célt, amit kitűztetek magatok elé. Nagyon köszönöm minden közreműködőnek ezt a szép élményt” (S. dr. Perémi Ágota, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum igazgatója).

„Elmerültünk a csodában … Gyönyörű versek, varázslatos zene – a cselló hangja továbbra is a kedvencem. És maga az eszme. A Remény, a Jövő és a Generációk fája. Megható pillanatok voltak. Kányádi Sándor verseit főleg a Kaláka együttes előadásában szoktuk hallgatni. Ahogy Lajos bácsi előadásában hallottam az ismerős sorokat, mélyen megérintett. Aztán megtörténtek a szokásos (hiszen másnak ez már a 3. ünnepség volt) szertartások. Faültetés, fogadalom tétel, gyertyagyújtás. Már nem arra gondoltam, miért vagyok itt? Hanem arra, de jó, hogy itt vagyok. Fontos ez. Vigyázni kell arra az őserőre, ami az erdőből árad. És láttam magunkat kívülről. Tamara - 8 évesekre nem jellemző módon - szinte megbabonázva hallgatta a furulyaszót, a verseket, meséket. Élvezte, hogy ő is részese lehet valami fontosnak. És közben Martina énekelt a gyertyák és a tábortűz fénye mellett… ismerős dallamokat. 

Emlékeket idézett, és általa kicsit azok is velünk voltak, akik már fentről vigyáznak Ránk. Későn indultunk haza - pedig másnap iskola –, nehéz volt elszakadni. Az úton nyuszik, őzek kacsingattak felénk, de nem féltem, mert „ Valaki jár a fák hegyén…” és mi az „Angyalok tisztásán jártunk”. Már tudjuk, hogy a bakonybéli Borostyán-kút nem véletlenül Veszprém megye hét természeti csodájának egyike. Már tudjuk, hogy visszatérünk…” (Csenger-Bíró Szilvia, Csenger Ferenc és Tamara).

KISFILM ELÉRHETŐSÉGE YOUTUBE-ON:

https://youtu.be/492Cf7RqWdc