A tábort 1923 után telejesen lebontották, eltűntek a postahivatalok, a kórház, a tiszti kaszinó, a mozi épületei és a visszaemlékezők által „Semiszlierőd”-nek nevezett őrtorony is. Ma már csak a Kakukk-hegyi hadifogoly-temető őrzi a tábor emlékét. Ennek a tábornak három különböző története van így több magyarországi hadifogolytábortól is többnyire eltér.

1915 és 1918 között a Monarchia területén rabságba esett többnyire orosz, lengyel, olasz nemzetiségű katonák elhelyezésére, őrzésére szolgált, később 1918-1919 idején a királyi román hadsereg elől menekülők gyűjtőtábora lett, utóbb az Olaszországból, Franciaországból, Angliából és a legnagyobb számban Szovjet-Oroszországból hazatérők leszerelőtáboraként működött.

Az emlékezés már 1961-ben arra ösztökélte a környéken élőket, hogy felkeressék a még élő szemtanúkat, és interjúk készítésével tárják fel az itt töltött hónapokat, éveket. Azt nem tudni, pontosan hány interjú készült el, a Hadtörténelmi Levéltár 15 interjú hanganyagát és annak gépelt változatát őrzi iratai között. A megkérdezettek általában szabadon beszéltek emlékeikről, de ezzel párhuzamosan voltak olyan kérdések is, amit minden interjúalanynak feltettek. Az interjúalanyok között akadtak, akik a frontot megjárva kerültek Csótra, olyanok, akik besegítő munkaerőként vettek részt a tábor életében (táborépítők, munkások, a csóti vasútállomás első állomásfőnöke), és volt közöttük lengyel nemzetiségű egykori hadifogoly is, aki 1916 után Pápán telepedett le.

Az interjúk a tábori életről korántsem mutatnak egységes képet. Az elhelyezés 100-120 fős barakkokban történt, a fogdák 15-20 fő befogadására voltak alkalmasak. A hazaérkező egykori hadifoglyokat zenével, üdvözlő beszéddel fogadták, és általában két hétig tartották őket a tábor területén. Ezt az időszakot hivatalosan egészségügyi karanténnak nevezték, ugyanakkor ezt az időintervallumot felhasználták arra is, hogy – főleg a keletről hazaérkezettek esetében – ellenőrizzék az illető „háborús múltját.” Az oroszországi események és a bolsevista eszmék terjedése miatt fokozott figyelmet fordítottak erre. A Szovjet-Oroszországból hazatérők névsorát már az ottani gyűjtőállomásokon ismerték, beépített detektívek segítségével gyűjtöttek információkat azok „kinti tevékenységéről”. A „gyanús elemeket” kiemelték, fogdában tartották, illetve a már említett „Semiszlierőd”-be zárták. A vizsgálat után egy részüket Zalaegerszegre internálták, de a lakóhelyükre hazatérőket is rendőri felügyelet alá helyezték.

A dokumentumok mellett a településen létrehozott relikviaszoba tárgyai bizonyítják még az egykori tábor életét.

Forrása: elsovh.hu
A hadifogolytábor történetét bemutató emlékszoba előzetes bejelentkezés alapján látogatható!