A Szentbékkálla határában álló kőhát a Káli-medence egyik legjelentősebb geológiai értéke. A Káli-medence közös kincse, a Kőtenger talán itt a legszebb. Itt láthatjuk a leglátványosabb sziklaformákat, a kő mélyedéseiben megtelepedő növények, virágok ritka, csodálatos együttesét. A kőtenger úgy keletkezett, hogy a vulkanikus utóműködés idején ezen a helyen hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá, ragasztotta össze. A turisztika kőtengereknek nevezi ezeket a nagy sziklatömbökből álló kőhátakat. A Káli-medence kőhátai közül talán a legszebben, legnagyobb épségben megmaradt képződmény a Szentbékkállai Kőtenger. Ezek a kövek a pannon kor tengerének megszilárdult homokturzásai , melyeket a szél későbbi korok folyamán (főleg a pliocén kor sivatagi szele) groteszk formákra kipreparált. Ezekből kiváló malomköveket lehetett készíteni, ami legnagyobb részüknek, Kővágóörs, Kisörspuszta és Szentimrepuszta térségében, a pusztulásukhoz vezetett. Kővágóörs egy ilyen kőhátra épült, neve is innen ered. Néhány ház teljesen ráépült egy-egy ilyen sziklatömbre úgy, hogy a kő itt-ott kilóg a fala alól, sőt felbukkan egyes szobáinak sarkában is.