Vértesszentkereszti Bencés apátság romjai
- Látványosság
- 2015. 08. 04. 00:00
- 2016. 06. 02. 14:59
- 8458
Az Árpád-kor egyik legnagyobb hatalmú nemzetsége, a Csák nemzetség volt a sűrű erdőkkel borított, vadban gazdag Vértes térségének birtokosa. Csákvár lehetett a hatalmi központjuk. Először egy birtokadomány kapcsán fordul elő a kolostor neve (1146). A 12. század első felében épült legkorábbi bencés kolostort sánc és árok övezte. Az egyenes szentélyzáródású templomot, és a délről hozzá csatlakozó kolostor épületét az 1964-1971 között Kozák Éva vezetésével végzett régészeti ásatás során találták meg. A 13. század elején a Csák nemzetség legtekintélyesebb tagja, Ugrin, akiesztergomi érsek (1203). A család másik tagja, Miklós pedig több megye ispánjaként II. András király hűséges embere volt. Ők lehettek azok, akik fölépítették az új, pompás, a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomot és kolostort, amelynek romfalai ma is magasan állnak. A legalább két évtizeden keresztül elhúzódó építkezések során több kőfaragó és építő műhely is dolgozott itt. A templomtól északra épült föl a kolostor négyszöge. A fehér kváderköveket, a pompás faragványokat látva nem vitás, hogy a 13. század egyik legnagyszerűbb kolostora épült föl a Vértesben, amelyet bizonyára legalább egy tucatnyi szerzetes lakhatott.
A 14. század elején a Csákok hatalma erősen lehanyatlott, váraik, birtokaik, így az apátság is I. Károly király kezére került. Támogatta az apátságot, s bizonyára többször föl is kereste a Vértesben vadászgatva Nagy Lajos király (1342-1382).Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) adományaként a Vértes vidék várainak zálogbirtokosai, s egyben az apátságkegyurai a Rozgonyiak lettek, majd a 15. század második felében az Ujlakiak léptek örökükbe. Az apátsággal nem sokat törődtek, elszegényedett. Ujlaki Miklós azt kérte a pápától, hogy a romos, szinte lakhatatlan építmény a bencések helyett hadd kaphassák meg a pálos szerzetesek (1475). Mátyás király folyamodványa eredményeképpen végül a domonkosszerzetesek vehették birtokukba (1478). Amikor Tata vára török kézre került (1543), a szerzetesek elmenekültek, a kolostor gazdátlanná vált.
A térség 1687-es fölszabadítása után alkalmi kincskeresők bolygatták a romot, majd építkezésekhez kezdték elhordani köveit. A 19. században figyeltek föl rá, de csak 1940-ben kezdték területét megtisztítani, s ekkor végeztek kisebb feltárásokat. Az 1964-ben megkezdett régészeti munkák után az 1980-as években került sor állagmegóvásra-helyreállításra, ami évtizedekig tartott. A régészeti leletanyag válogatott darabjai, a legszebb faragott kövek a tatai Kuny Domokos Múzeumállandó kiállításán láthatók. Az Esterházy család tatai angolkertjében álló műromba az apátsági épületek 24 faragott részletét foglalták bele.
A Vértesszentkereszt elnevezés a 19. századból származik. A középkori oklevelekben Szent Kereszt, Udvarhely, Keresztur néven írtak róla.

Látnivalók (80 darab)
Összes

Feszületek és szakrális emlékhelyek útja


Római katolikus plébánia, Szent István király templom


Szentkirályszabadjai Református Templom és gyülekezet
Szálláshelyek (80 darab)
Összes
