Székesfehérvár és Várpalota között fekszik, utóbbihoz kicsit közelebb. Egy kilométerre található Veszprém és Fejér megye határa. Északon a Bakony, délen a Sárrét öleli körbe. A szomszédos falvak közül egyedül Iszkaszentgyörgyre vezet út. Csór kiemelt vízbázissal, rendkívül jó minőségű vízzel rendelkezik. A vízmű melletti hegyből fakadó karsztforrás látja el vízzel Székesfehérvárt és a helyi lakosokat. De egyéb források is léteznek, amelyek enyhén meleg vizűek.

1193-ban III.Béla a fehérvári keresztesek konventjének adományozta Bivalt. Bival ma az a terület, amit a hagyomány Gusztus-pusztának hív. Eredetileg a konvent custosának a kezében volt. Ám ezt nem lehet szervesen Csór történetéhez kapcsolni. Nem úgy az 1256-os kódexbeli említést. Ekkor Chort emlegetnek, ami az ótörök Cur méltóságnévre vezethető vissza. Falunk nevét igen sokféleképpen olvashatták a kutatók: Choor, Czor, Chior, Chyor, Csoór.

A terület éppenséggel továbbra is a jó halászati lehetőségekből él, s az idegen mesterektől ellesett szőlészkedésből. Öt malma van, csárdája, népessége szépen gyarapodik. Földjei több közepes birtokos kezében összpontosulnak. Igazi főhatalmat egyikük sem tud kialakítani.

1476. december 11-e jeles nap a község történetében. Előző napon Mátyás király Fehérvárra jött, hogy bevárja hitvesét Beatrixot. 11-én az egész  követség megindult Csór irányába, hogy már ott fogadja a hitvest. Három sátrat állítottak fel a szabad mezőn. A királyné fehér, a király pej paripán ült. Ez volt a krónikák szerinti hivatalos verzió. Ámde a nép megőrzött egy mondát, ami szerint a király betért a fogadóba a királyné érkezése előtt, hogy éhségét helyi étkekkel csillapítsa. Csukát kért. A fogadós ki is hozta, de a király legnagyobb megdöbbenésére a hal legértékesebb része hiányzott. Mégpedig a mája. Szóvá is tette, mire a fogadós a legnagyobb alázattal azt válaszolta, hogy a májat a pap kutyája vitte el. Ebből született az a mondóka, amit talán ma már minden csóri ismer: „A csóri csukának nincsen mája, mert ellopta a pap kutyája.” Címerünkben is a csukát tálcán felszolgáló fogadós van, valamint Mátyás, meg egy holló. És persze az elmaradhatatlan szőlőfürt.

A boldog békeévek után nehéz idők jöttek. A török a XVI század folyamán többször is végigdúlta Fehérvárt és környékét. Akik tudtak, azok a mocsárba menekültek, vagy a környező hegyekbe. De a folyamatos rablások lehetetlenné tették itt az életet. Az viszont biztosan tudjuk az összeírásokból, hogy teljesen soha sem néptelenedett el Csór, hiszen működtek a malmok, s másfél jobbágytelek után szedték az adót.

A török elvonulta után főleg református helvétek (bizonyíthatóan érkeztek családok a mai Svájc területén található Sigriswil településről és környékéről) és katolikus svábok, valamint tótok érkeztek. De jó néhány magyar család is letelepedett. Innen van a Magyar utca, Tót utca és Nemet utca elnevezés. A falu 1780-ban háromnyelvűnek, 1818-ban kétnyelvűnek számított. A falu ősi része a Tabán, amit egyértelműen bizonyít a terület szerkezete (kacskaringós utcák, szabálytalan telekkialakítás).

Innentől kezdve a lakosságszám emelkedik, a XIX. századi gazdasági fellendülés következtében majdnem eléri a kétezret. Főleg agrárnépesség lakja. A kivándorlás és az első világháború visszaveti a növekedést. 1939-ig mérsékelt változást láthatunk. Az újabb háború már nem csak a frontélmények meséléséből áll a csóriaknak. 1944 decemberétől 1945 márciusáig folyamatos harcok dúlnak a német és orosz csapatok között. A polgári lakosság jelentős része nyugat felé menekül. Ők majd csak májusra térnek haza, hogy megkezdjék a falu újjáépítését.

Az 1945-től 1990-ig tartó időszak ellentmondásos. Sokan költöznek be, növekszik a lakosságszám. Ez főleg Székesfehérvár szívó hatásának, a közeli inotai hőerőműnek, valamint a várpalotai szénbányának köszönhető. Szinte megvalósult a teljes foglalkoztatottság. Akkoriban népesült be a mai Táncsics utca, Vörösmarty utca, Dózsa György utca, Széchenyi utca, Csók István utca, ami korábban grófi szérűskert volt. 1948-tól állami kézbe került az oktatás, 1960-ban pedig átadták a községi művelődési házat. A faluban 1958-tól TSZ is működött.

Történelmünk utolsó 16 éve a demokrácia kiépítéséhez kötődik. 1990-ben polgármesterré választották Csete Dezsőt, aki 2006-ig viselte ezt a pozíciót. Vezetése alatt a faluban tornaterem készült, felújították a volt Somsich-kúriát, kiépült a gáz, szilárd burkolattal látták el az utcákat, telkek kerültek kialakításra, felépült egy tekepálya, egy futballpálya.

Forrás: www.csor.hu

Csete Krisztián polgármester elérhetősége.

Tel.: 06-22/599-511

Mobil: 06-20/598-57-52

E-mail: csetekr@t-online.hu