A Székesfehérvártól Veszprémbe vezető fontos útvonaltól nem messze, a Bakony erdejében egy csúcson a 13.században kis vár épült, melyet a rákövetkező században kelt oklevelek Bátorkő néven említenek. A váracska a terepadottságok miatt nemigen volt bővíthető, így a környék birtokosai, az Újlaki család a 14.század második felében Bátorkőnél tágasabb, kényelmesebb lakóépületet emeltek maguknak. Az U alakú tömböt az északkeleti sarkán első formájában egy torony is erősítette, és az udvart fal zárta le. 1397-ben találkozunk először a nevével oklevélben, ahol Palotaként említik. Az elnevezés pontosan fedte a valóságot, hiszen kúriánál nagyobb, várkastélynál, várnál kisebb, illetőleg kevésbé erődített építmény volt.Újlaki Miklós 1445 előtt egy toronnyal erősítette, sőt külön kapuvédmű és az északnyugati sarkon egy különálló kerek torony is épült.

A pusztapalotai vár, a monda szerint Mátyás király kedvenc vadászkastélya volt. Ez nem kizárt, bár mint látni fogjuk, Várpalota vára is a királyt szolgálta, ugyanis vadászat céljára mindkét palota jó lehetőségeket kínált a Bakony rejtelmes erdeivel, vadjaival.

A legértékesebb, máig épen megmaradt egység a régi palota rész, amely az országban is egyedülálló, világi falfreskókkal, kőablakokkal és kváderes osztású homlokzatával. Az 1989-ben végzett feltárás és bontási munka adott lehetőséget arra, hogy az eredeti homlokzaton láthatóvá váljanak a kőkeretes ablakok és a két rózsaablak, így a palota díszes homlokzata ma a múlt szép emlékét tárja elénk.

Figyelemreméltó az udvaron található kút. Annak ellenére ugyanis, hogy szinte már minden kút kiszáradt, valamint a források is kiapadtak Várpalotán, ennek a kútnak bővizű forrása már több mint 600 éve ontja jó minőségű vizét, mely jelenleg a város alatt folyik el a Köves patakba.

A törökverő Thury György, Palota várkapitánya,aki 1554-ben tűnt fel.

1573-ban Pálffy Tamás lett Palota kapitánya

 1593-ban került török kézre Palota. Ormándy Péter kapitánysága alatt a vár vitézei hősiesen ellenálltak, majd a rommá lőtt falak között, reménytelen helyzetben a tárgyalás útján való megadást választották.

A palotai vár 1593-1687-ig kisebb megszakításokkal kilencvennégy évig volt török uralom alatt.

1687. november 21. újabb aranybetűs nap volt Várpalota történelmében, a vár ugyanis ekkor szabadult meg végleg a törököktől. 1687. november 17-én a bátorságáról híres Esterházy János háromezer főnyi lovas és gyalogos csapatával,és a környékbeli felszabadult várakból érkező felmentő sereggel indulhatott meg a támadás.

A török belátta a vészhelyzetet és felszólítás nélkül feladta a várat.

1715-től Palota végvár jellegét teljesen felszámolták, a katonaságot is megszüntették, és a környék kezdett békésebb életet élni a sok harcos esztendő után.

Palota vára 1687-1889-ig volt folyamatosan a Zichyk tulajdonában, akik nemcsak a várban, de a település fejlesztésében tevékenyen kivették részüket. A család utolsó tagja, gróf Zichy Paulina 1890-ben meghalt.

forrás: Thuryvar .hu