Lókúti körtevirágzás terepfutó verseny és teljesítménytúra
Lókúttól északra kerülnek kialakításra a körök, ez egyben azt jelenti, hogy a 20 km-es távon túrázók, futók is meglátogatják, illetve elhaladnak Magyarország legnagyobb körtefája mellett!!
Nincs megjeleníthető tartalom
Továbblépésével Ön tudomásul veszi az Adatvédelmi szabályzatot! Az oldal sütiket használ a működés elősegítése érdekében!
|
|
Lókút Veszprémtől északra, Zirctől 7 km-re délre elterülő község a Bakonyban, azon belül a Magas-Bakonyban. A völgyet, melyben az ófalu fekszik, délkeleti irányban a Kávás-tető, déli irányban a Papod-tető (644 m) szelíd lankái határolják. A jórészt mezőgazdaságból, fakitermelésből és bányászatból élő falut szántóföldek és legelők, valamint vadban gazdag erdők, vadvirágos, ligetes rétek övezik.
A falu a Dunántúl egyik legmagasabban fekvő települése, így klímája is meglehetősen sajátos: érezhetően hűvösebb, csapadékosabb, mint a légvonalban alig tíz kilométerre elterülő Veszprémé.
A jelenlegi község területe már a rézkor, a késői bronzkor és a korai vaskor idején (i. e. 1000 – i. e. 500 körül) lakott volt. Az ásatások során telepnyomokra és urnamezős kultúrára utaló halmokra bukkantak a régészek. Később a vidék elnéptelenedett, bár római kori pénzek is előkerültek az ásatások során.
A középkorban fontos út vezetett erre, mely Pápát illetve Győrt kötötte össze Veszprémmel. Az út mentén sorra itatóhelyek voltak, melyek emlékét a helységnevek ma is őrzik (Lókút, Büdöskút). Területe a cseszneki váruradalomhoz tartozott, illetve a 17. századtól az Esterházyaké lett.
A településről fennmaradt első írásos említés 1758-ból ismert (Lókút). A törökvisszaszorítása után a környéken is megindult a szlovák, illetve a német nyelvű lakosság betelepítése.
A jelenlegi község területe már a rézkor, a késői bronzkor és a korai vaskor idején (i. e. 1000 – i. e. 500 körül) lakott volt. Az ásatások során telepnyomokra és urnamezős kultúrára utaló halmokra bukkantak a régészek. Később a vidék elnéptelenedett, bár római kori pénzek is előkerültek az ásatások során.
A középkorban fontos út vezetett erre, mely Pápát illetve Győrt kötötte össze Veszprémmel. Az út mentén sorra itatóhelyek voltak, melyek emlékét a helységnevek ma is őrzik (Lókút, Büdöskút). Területe a cseszneki váruradalomhoz tartozott, illetve a 17. századtól az Esterházyaké lett.
A településről fennmaradt első írásos említés 1758-ból ismert (Lókút). A törökvisszaszorítása után a környéken is megindult a szlovák, illetve a német nyelvű lakosság betelepítése.
Forrás: wikipédia