Ki volt ez a Balassa Antal? Életrajzát a század elején jegyezték le idős nyékiek elmondása alapján. 1818. február 7-én született, a régi Fejér megyei nemes Balassa család sarja volt. Apja Balassa Antal, anyja Pázmándy Zsófia, kiktől 1818.február 7-én született. Szülei korán elhaltak elég szép, bár nem nagy birtokot hagytak gyermekeikre Antalra és Juliannára. Antal tanulni ment a kecskeméti, majd a pápai főiskolára, nővére pedig férjhez ment a pettendi földbirtokoshoz Sebestyén Sámuelhez. Balassa Antal - amennyiben az adatokból meg lehet állapítani - kiválóan eszes, tehetséges, de nagyon élénk idegalkatú, sőt szilaj természetű gyermek volt. Anyja keze talán gyenge volt, vagy a szülői háztól való korai elszakadás okozta, hogy a nevelés nem tudta benne a szélsőségektől mentes temperamentumot kifejleszteni. Ebből magyarázható meg, hogy minden eszessége mellett sem volt jó tanuló, sőt nehezen tűrte az iskola korlátait, de az akkori időkhöz képest jól elvégezte azokat. Jogász korában már gavallér úrfi volt, saját fogatán járt.

Tanulmányai végeztével id. Sárközi Kázmér mellett volt patvarista, majd megyei esküdt, de csakhamar, még a pálya kezdetén otthagyta a hivatalt és visszavonult atyai örökségébe, nyéki birtokára. Nagy kedvel fogott a gazdálkodáshoz, gyönyörködött címeres ökreiben, tarka lovaiban és megláncolt rókájában. Látogatta a pesti lóversenyeket, járta a híres lóvásárokat. Birtoka a kitartó munka és a szerencse kedvezése mellett folyton gyarapodott. Szerzett is, de főként örökölt. Javainak nagyobb részét egyik gyermektelen nagynénjétől egy bodméri földbirtokos özvegyéről örökölte, másik nagynénjétől Ráckeresztúron örökölt.

Balassa Antal tehát tekintélyes birtokos volt a vidéken 679 holdnyi föld ura, mely négy terült el Nyék, Bodmér, Gárdony, és Ráckeresztúr határában. Valósággal szerette földjét, tudta, hogy amennyit ád a földnek, annyit várhat tőle. Egyszerű, józan fejű, tipikus magyar ember volt. Háza tája a kellemes falusi gazdaság képét mutatta, amely a mai Balassa ház területén feküdt terebélyes gyümölcsfák és gondozott gazdaság volt a ház körül. A tekintetes úr agglegény maradt, így hiányzott a házából a verőfény, a gyermekek kedves lármája, de helyette sokszor volt hangos a ház, a gazdaság környéke a vidám vendégek zajától. Ismerős, vagy ismeretlen bátran kopoghatott be hozzá, mindenkit szívesen, magyarosan vendégül látott. Volt hozzá ideje, módja, szíve.

Forrás: internet