A forrásfoglaláson a következő felirat áll:

„Árpád-kút Helyreállította a Ravazdi Erdészet Anno 2003”

A helyi legenda szerint Árpád vezér 903-ban ivott a forrás vizéből. Mások szerint a forrás akkor keletkezett, amikor Árpád és serege a vidéken táborozott. Árpád lova megsüllyedt a földben, majd lába nyomán friss forrásvíz fakadt.

Árpád fejedelemsége 895 és 907 között számítható. Tizenkét esztendő igazán nem sok egy nemzet életében, ám ez a tizenkét esztendő máig ható érvényű sorsforduló tanúja: kezdődik a magyarok tömeges Kárpát-medencébe költözésével, közbülső évei a magyar fennhatóság kiterjesztésével telnek, diadalmas végpontját a pozsonyi csata jelenti. Már a bejövetel útiránya felől sem egyezik a hazai íráshagyomány.

A régi gesták szövegét őrző XIV. századi krónikaszerkesztmény Erdélyen, míg Anonymus a Vereckei-hágón keresztül vezeti be a magyarokat. Árpád 907-ben hunyt el, és 907-ben a pozsonyi csatában győztek a magyarok a keleti frankok felett. A küzdelem nem akármiért folyt. Az Avar Kaganátus bukása után mintegy kilencven évvel újra egy steppei eredetű hatalom kezén egyesült a Kárpát-medence, s ez a fejlemény alaposan átrajzolta Közép-Európa politikai térképét.

Egyedül a Keleti Frank Királyság rendelkezett olyan katonai erő felett, amely létében fenyegette a Magyar Nagyfejedelemséget. A határ menti villongásokat 907 nyarán követte a birodalmi nagyságrendű támadás, amelynek bevallott célja a magyarok megsemmisítése volt. A magyarok Pozsonyig engedték előrenyomulni a támadókat, ott július 4-én Dietmar salzburgi érsek déli parton vonuló hadoszlopát, a Dunán átúsztatva 5-én Liutpold bajor herceg északi seregét verték meg. Ez a győzelem jelentőségét tekintve a mégoly tiszteletre méltó nándorfehérvári diadalt is felülmúlja. Nem tudjuk, Árpád megérte-e 907 nyarát, értesült-e a győzelemről. Megismerhetetlen körülmények között távozott e világról, ahogy érkezett. Sírját, földi maradványait sem lehet azonosítani, mint ahogy az összes többi magyar nagyfejedelemét sem.

(Forrás: Szabados György: Árpád fejedelem – történet és emlékezet)

Forrás: keag.hu