Vértes festői vonulatának közelében szülőültetvények, szántók, telepített erdők, és már beépült területek által közrefogva találjuk a Vajal-forrást.

A környezet egy hangúságából apró területe nagymértékben elüt, hiszen a forrást szegélyező területen őshonos, hatalmas Szürke nyárfák, és szintén idősnek mondható fűzek állnak egy viszonylag kis kiterjedésű nádasban.

Ezek a tekintélyes törzsű öreg fák böhöncös alakjuknak köszönhetően, a göcsörtös, vastag ágaikban az idők során kialakult odúkkal sok védett állatfajnak nyújtanak élő, búvó, szaporodó és táplálkozóhelyet. Így az élővilág számára a nyugalom szigetét jelentik szomszédos mezőgazdasági területek rendszeresen bolygatott gyűrűjében.