Körtúra kilátóval, szentkúttal és vízeséssel

A Vadon Vándorai túracsapat régi és új túratársakkal idén ismét nyakába vette a Bakonyt. Mivel a két héttel ezelőtti első túránk sajnos elmaradt, ezt pótoltuk most. Kicsit aggódtunk, hogy az időjárás kegyes lesz-e hozzánk? Szerencsénkre tökéletes tavaszi idő kísérte utunkat, madárcsicsergéssel, üdezölden bimbózó falevelekkel, friss tavaszi földillattal.

Találkozó és ismerkedés után a bakonynánai faluvégi parkolóból indulva megkezdtük túránkat, első körben a Széchenyi Zsigmond kilátóhoz a KDP és a Tési bükkös erdőismereti tanösvény útvonalán. A kis társaság teljes mértékben hölgyekből állt. Néha elgondolkodom azon, vajon hol vannak ilyenkor a „teremtés koronái”? Vajon milyen, életbevágó kifogásuk lehet, hogy nem kísérik el támaszként, védelmező „lovagként” erdei útjukon a szegény védtelen, gyenge hölgyeket? Tehát… Hosszú, enyhén emelkedő, szerpentines, néhol kavicsokkal nehezített, ámde mégis kényelmes út előtt álltunk. De csak a kilátóig! Volt, aki megkönnyítendő a gyaloglást, túrabotot hozott magával. A hétvégének köszönhetően, a vártnál több túrázóval, csoporttal futottunk össze. Egy-két rövid pihenő után, elérve a kilátót, szembesültünk mindezzel. Rengetegen voltak a kilátónál! Családok, egyéni túrázók, csoportok. Fotózás, pihenés, gyönyörködés a táj szépségében, majd újra talpon, hogy folytassuk utunkat tovább a kék jelzésen Jásd, majd a Szentkút irányába.

Néhány méter után, visszafelé az úton, keresztezi a kék jelzés a tanösvényt. Innen erősen lejtős terep vezet Jásdra gyönyörű bükkösökkel tarkítva, érintve a Siska-forrást. A falu határában a Gaja-patakon átívelő hídon értük el Jásd központját, ahol igazi húsvétváró hangulat fogadja a fáradt túrázót: tojásfa, nyuszifészek, bárány, óriás húsvéti tojás. Fotózás után, tovább vándorolva a kéken - most már a Gaja mentén - betértünk a Szentkúthoz. Ez a meghittséget, nyugalmat árasztó kegyhely, feltölti a megfáradt vándort, erőt és kitartást ad útjának folytatásához.

Túránk utolsó állomása a méltán híres Római-fürdő. Hála a tavaszi jó időnek, sok család, barátok választották hétvégi túracélpontnak e gyönyörű vízesést és szurdokot. Már-már majdhogynem lehetetlen volt „túrázómentes” fotót készíteni.

Rövid séta után utunk visszatért kiindulópontjához, a falu végi parkolóhoz.

De a túra hangulatáról, résztvevőiről meséljenek a továbbiakban helyettem a fotók…