Szentkirályszabadja község története

Szentkirályszabadja hazánk egyik leggazdagabb megyéjének, Veszprém megyének ősi települése. Veszprémtől, Balatonalmáditól egyaránt 5-5 kilométernyi távolság választja el. Neve korábban Szabadi volt, mivel a hagyományok szerint Szent István királytól kapta községünk nemesi kiváltságát. Később Urszabadinak, majd Szentkirályszabadinak nevezték. A királyi kiváltságos falu első okleveles említése 1269-ből származik.

Községünk a Bakony hegység déli lejtőitől szélesen tárul ki a veszprémi fennsík, amely aztán hirtelen szakad le abba a tágas medencébe, amelyet húszezer éve tölt ki a Balaton víztükre.

Az 1488-ból fennmaradt adóösszeírásban Szentkirályszabadja 48 háztartással szerepel. A településen élő nemesek, bár az úrbéri szolgáltatások alól mentesültek, a XVI. század második felében fegyveres szolgálattal tartoztak Veszprém várához. Ennek köszönhetően őrizhették meg évszázados nemesi kiváltságaikat és szabad vallásgyakorlásukban sem háborgatták őket. A nemesség zöme áttért a református hitre, anyaegyházat alkottak. 1550-től a falu népessége kisebb-nagyobb megszakításokkal hódoltságba és alávetettségbe kényszerült, adót fizetett a törököknek. A hódoltság idején a népesség jelentősen csökkent. A környéken szétszóródott lakosok a török kiűzése után visszatértek, földjeiket újra művelés alá vették.

A középkorban a megye legnépesebb egytelkes nemesi falujaként számon tartott Szentkirályszabadja jogállása a XVIII. század első harmadában szilárdult meg. 1703-ban I. Lipót a régi birtokosokat új adománylevéllel erősítette meg birtokaikban és nemesi jogaikban. Az új birtokosok 1718-ban nyerték el a királyi jóváhagyást. A Mária Terézia uralkodása idején tartott népszámlálás adatai szerint 1785-ben 1595-en lakták a települést, majd 1848 után a nemesi kiváltságok elvesztésével megtorpant a népesség növekedése. A helység nemesi családjai közül a legnagyobb tekintélyre a Rosos család tett szert. A XVIII. században és a XIX. század első felében a család egyes tagjai fontos megyei tisztségeket töltöttek be.

A majd ezeréves település 1973-ben politikai döntés következtében elvesztette önállóságát, amelyet a lakosság kezdeményezésére csak 1989 januárjában, a rendszerváltás előszeleként nyerte vissza. A falu jelenleg önálló közigazgatási terület, a lakosság létszáma a 2014. december 31-i állapot szerint 2075 fő.

Szentkirályszabadja az a helység, ahonnan Radnóti Miklós költő munkaszolgálatos fogolyként az utolsó gyalogmenetre indult, s itt írta utolsó fennmaradt versét is. A ház, melyben néhány napot töltött, közös erőfeszítéssel „Radnóti Emlékház”-zá, majd Tájházzá alakult át, ezzel tisztelegve a tragikus sorsú költő emléke előtt.

A Balaton és Veszprém város közelsége miatt jelentős a nyári idegenforgalom. Sokan érkeznek kerékpárral a kerékpárúton, s megpihennek egy kicsit. Legszebb műemlékeink az Árpád-kori templom alapjaira épült román stílusú katolikus templom, a református templom, a Tájház és a Szent István király-kút.

Gyarmati Katalin, polgármester

(Forrás: Veress D. Csaba Szentkirályszabadja évszázadai)