Csögle község a Kisalföld középtáján a Marcal-medencében, a Marcal folyó mentén észak-déli irányban hosszan elnyúló Marcal-völgy középső részén, a folyó 4–5 km széles teraszos völgyében helyezkedik el.

A település története a honfoglalás koráig nyúlik vissza. A falu neve Csögle /Csigla/, mely gyepűt, sövényt jelent, és a török nyelvből eredeztethető. Az 1715-ös az 1828-as összeírás a falut tiszta nemesi falunak mondta. Kimondottan agrár falu volt, gabonatermelés és gyümölcstermesztés volt a fő foglalatossága.

Csögle külterületén szántók, felhagyott szántók, parlagok, nedves gyepek és telepített faültetvények találhatók. A természetbúvár itt mégis talál érdekességet. Ilyenek pl. a homokfolyások, melyekben nyaranta egy gyönyörű, színes, fokozottan védett madár, a gyurgyalag költ. Az akácosokban apró énekesmadarak sora búvik meg, mint a széncinege, vörösbegy, kék cinege, erdei pinty, füzikék, zöldikék. Természeti értékekben gazdag a Marcal hajdani árterülete.

Kora tavasztól őszig szól a pacsirta, egész évben hallani egerészölyvek vijjogását, látni őzet, szarvast,tőkésrécét, fácánt. Tavasszal a tocsogós lápréteken megszólal a békakórus: zöld levelibéka, vöröshasú unka hívja párját. Bíbic, vízicsibe, sárga billegető kóborol, fürj, a szántásokon barázdabillegető, szól a fülemüle, akakukk, a barátposzáta, s az árkok nádasaiban a nádirigó.

Március végén megérkeznek a gólyák. Ilyenkor még találkozhatunk a különleges, rovarméretekben óriásiimádkozó sáskával. A figyelmes szemlélő láthat karvalyt, héját, vörös vércsét is. V-alakban érkeznek a nyári ludak, vetési ludak, s a vékony hangon kiabáló nagy lilikek. Télen népes csapatokba verődnek a fenyőrigók,dolmányos és vetési varjak, szajkók.