Úrhida

Úrhida község Fejér megyében, a Székesfehérvári járásban. Tengerszint felett 123-191 méteren, völgyekkel tagolt halmon fekvő 1000 éves település. Úrhida Székesfehérvár agglomerációjában található, ezért az utóbbi években jelentősen megnőtt a község népessége a szuburbanizációnak köszönhetően. E település a nyugalom, a csendes békés vidék megtestesítője, bár nem kímélte a történelem vihara, pozitív kisugárzása, szerethetősége ősidők óta vonzotta az idetelepülőket.

A település már a honfoglalást megelőző időszakban létezett, valamivel a mai fekvésétől ÉK-re a Sárvíz partján. Szent István idejéből származtatott oklevél tanúsága szerint a "civitas" elnevezés utal arra, hogy fontos út, híd védelmére itt valószínűleg földvárat építettek. A falu első írásos említése egy 1009-ben készült majd 1257-ben átírt oklevélben történik, amelyben István király Fülét, Úrhida kerületéből, a Veszprémi püspökségnek ajándékozta, ebben az átiratban a település uhida néven szerepel. Később is időről időre egy-egy iratban említésre kerül a település. Mint például az 1323-as oklevél amely szerint a Veszprémi püspökség birtokában van, ebben említik Szt. Miklósról elnevezett templomát is. 1401-ben egy Zsigmond királyi oklevélben az itt lévő malom kerül említésre. 1478-as fehérvári keresztes konvent oklevele leírja, hogy az úrhidai híd, az úrhidai víz felett, az azonos nevű településen áll. Vámot a veszprémi Albert püspök és fehérvári káptalan jogosult szedni.
 

A falu sorsát az 1543–1560 Fehérvár közelsége, illetve a török dúlás határozza meg. Források szerint 1560-ban kihalt. 1582-es adat szerint az úrhidai malom Batthyány Ferenc-Orbán birtok volt. A török idők után 1702-es forrás szerint Madocsányi családé, majd 1740-től a fehérvári Vörös családé Pentelével együtt. A Farády Vörös család, az alig lakott területen szőlő telepítést végzett, és a területeket bérletbe adta. A bérlők ősztől-tavaszig kinn laktak, azután egyesek itt kinn maradtak végleg, lassan így megindult a falu újra benépesülése. 1757–1810 között 41 családfőt jegyeztek az anyakönyvbe. A II. József féle összeírás 112 házat említ. 1815-ből ismert a szőlőhegy rendtartása, ami szigorúan szabályozta az ültethető növényeket, fákat, állattartást, a jó bor hírének megőrzése érdekében. Az 1831-eskolerajárvány a községet sem kímélte az akkori 192 lakosból 23 lett beteg, és 3 halt meg.
Az önállóságát a község 1990-ben nyerte vissza. Az utóbbi 10 évben jelentős fejlődés történt, Felavatásra került a faluház, az utak nagy része aszfaltozott lett, kisebb lakóparkok épültek, "egészségház" készült, gyógyszertár üzemel, felújításra, átépítésre került az önkormányzat épülete...