Sümeg város Veszprém megyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.

A Bakony délnyugati szárnyán, a Tapolcai-medencét a Kisalfölddel összekötő völgyben helyezkedik el. Délről Tapolca határolja.
A város közelében bronzkori leleteket tártak fel, kőbaltákat és urnákat találtak. A várostól délre, a Mogyorós-dombon őskori kovakőbányát fedeztek fel, ami ma védett terület és múzeum. A római korban is lakott terület volt, amit a feltárt katonai táborhely és lakóépületek bizonyítanak. A város területén háromhajós őskeresztény bazilika alapfalait tárták fel.

A várat a tatárjárás után IV. Béla kezdte el építtetni, majd a veszprémi püspökök fejeztették be.

Sümeget első alkalommal 1292-ben említi oklevél, 1318-ban pedig már a várról is említést tesznek. Jelentősége a mohácsi csata után nőtt meg, Fehérvár és Veszprém török kézre kerülésével Sümeg vára a Dunántúl egyik legfontosabb központjává vált. A várnak fontos szerepe volt a török megszállás alatt, mert a környék várai közül egyedül maradt magyar kézen. Veszprém török uralomra jutásával 1553-ban a püspökség ide költözött, és itt is maradt 1762-ig. 1605-től 50 évig itt őrizték Szent László hermáját. A várfalakat 1656-1658 között Széchényi György veszprémi püspök 1100 méter hosszú, bástyákkal megerősített kőfallal vetette körül, ennek egy része ma is látható. E falakon belül, a 18. század folyamán épült ki az ún. nemesi belváros. Keleti határát a Várhegy meredek oldala zárja. Központjában az 1649 után épített és 1724-1733 között jelentősen kibővített, Sarlós Boldogasszonynak szentelt, ferences kegytemplom (ahol több mint 60 csodálatos gyógyulás történt) és kolostor, valamint az 1748-1753 között Padányi Biró Márton veszprémi püspöki palota épületei állnak. A város utcái a Várhegy meredek oldalait fogják körül. A belvárostól keletre, a 16. század folyamán alakult ki az akkori jobbágyság városrésze, a Tokaj. Északi határában, a várba felvezető út lábánál áll a 18. században épített váristálló. A belvárostól nyugatra, a középkori alapokon fejlődő ún. Tizenhárom Város városrészben áll a plébániatemplom.

1700-ban a város nagy részét tűzvész pusztította el.

A Rákóczi-szabadságharcban a vár és a város jelentős szerepet játszott, a kuruc katonaság központja volt, ezért az osztrákok 1713-ban felgyújtották, és nagy részét lerombolták, a többi kurucvárral együtt.

1868-tól Sümegen működött az nagy presztízzsel rendelkező Sümegi reáliskola (teljes néven: Sümegi M. Kir. Állami Kisfaludy Sándor Reáliskola és Gimnázium), amely 1946-tól Sümegi M. Állami Kisfaludy Sándor Gimnáziumnak nevezték, és 1952-től az Állami Korvin Ottó Általános Gimnázium név alatt működött. Jeles tanárai között például szerepelnek Tafferner Béla, Nógrádi Jenő, Kellemen Károly, Martos Ignác Zsigmond és sok más.

1907-ben a település elveszítette városi rangját és csak 1984-ben nyerte vissza. Ma jelentős szerepet játszik a Balaton-felvidék idegenforgalmában.

1911-ben súlyos vérhasjárvány robbant ki a településen, a nyáron 700 halott, két napi temetés történt meg az akkori újságok szerint. Dr. boldogfai Farkas István, az akkor sümegi főszolgabíró, dr. Lukonics Gábor járásorvossal, és dr. miskei és monostori Thassy Gábor vármegyei főorvossal gondoskodott a helyzetről. A vészhelyzet annyira rendbejött, hogy alig fél évvel később, 1912. február 1.-jén Farkas István főszolgabíró szevezte a nagyon várt Csány szobor bált, amelyen pénzt gyűjtöttek a Csány László 1848-as szabadságharcos mártír zalaegerszegi szobra készítésére. A főispán dr. sipeki Balás Béla és több jelentős személység jelent meg megyeszerte a bálon, amely nagy sikert áratott.

(Forrás:wikipédia)