AZ ORSZÁG ELSŐ TÁNCSICS-SZOBRÁNAK TÖRTÉNETE

Az írást készítette a korabeli sajtó hírei alapján: 

Borbély Ilona

„Az egész nemzet díszére szolgálandó mellszobor”(1)

Táncsics Mihály mellszobra Ácsteszéren

        Fotó: kozterkep.hu 

„Gyengéd kezek virágokkal vegyék körül

 annak szobrát, aki életében

csak a tövisek szúrását érezte.”(2)

Hazánk első Táncsics - szobrát Ácsteszéren, a szülőfaluban állították fel 1886-ban, Táncsics Mihály halálát követően két évvel. Az ideutazók és az átutazóban lévők körüljárva az emlékművet megtudhatják, hogyan, ki és mikor állíttatta, kik az alkotók. Közadakozásból emelte a Központi Táncsics-bizottság 1886. október 10-én, mintázta Andrejka József, ércbe öntötte Blahó Pál Budapesten. 

Körbejárva a szobor történetének témáját, sokkal több érdekességre találunk a korabeli sajtóban, mint azt gondolnánk. A Veszprémi Független Hírlap hasábjain az 1886. esztendőben igen gyakran olvashatunk hosszabb-rövidebb híreket a Táncsics – szobor felállításának állomásairól. Tudniillik a hetilap nemcsak tájékoztatott az események minden egyes mozzanatáról, hanem maga is segítette azt az adománygyűjtést, melyet a Központi Táncsics-bizottság kezdeményezett a szobor létesítésére.

Meghallgatásra is talált a bizottság azon felhívása és kérelme (Kelt: 1886. július 14.), amelyet legelőször július 31-én tettek közzé „Az egész nemzet díszére szolgálandó mellszobor” (1) ügyében. 

Az adománygyűjtésben szorgalmasan összerakott fillérekből lettek a forintok, majd száz forintok.  Még olyanok is adakoztak, akikre a Táncsics-bizottság nem számított.

 Augusztus 24-én Budapesten táncestélyt rendeztek. Belépti díj nem volt, mégis 40 forint tiszta haszon jött össze a szoborra.

Szeptember 4-én nyilvánosan is megjelent, hogy addig kik adakoztak: ”Penicsek Vilmos 20 kr. Spitzer Jakab 20 kr. Róth Dezső 20 kr. Steiner Adolf 10 kr. Auer Gvula 30 kr. P. J. 20 kr. R. J. k. a. 10 kr. A gyűjtő ez összeget elküldte a központi Táncsics-bizottságnak. Hírlapunk irodája is elfogad e czélra adakozásokat. f. hó 10-éig.”

Veszprémben Véghely Dezső alispánnak - akiben ugyancsak a hazafias eszmék pártolójára találtak – a bizottság személyesen mondott köszönetet a támogatásáért. Erre az emlékszobor felavatását követő második napon került sor.

Már a mellszobor leleplezése előtt egy nappal írás jelent meg Táncsics emlékezete címmel Ácsteszér híres szülöttéről. Ebben arról a lánglelkű népíróról, a magyar szabadság sokat szenvedett apostoláról szólnak, aki példája a következő nemzedékeknek: „mint kell szeretni a hont, s mint kell szenvedni a nemzetért…s a kőajkak mintha most szüntelen is zengenék: „Hazádnak rendületlenűl / Légy híve, óh magyar,” (3)

A szoboravató ünnepélyre Ácsteszéren október 10-én, vasárnap került sor. A Táncsics-bizottság már előző nap este megérkezett a faluba, és velük együtt özv. Táncsics Mihályné is. A vendégeket bandérium fogadta zeneszóval, elszállásolásukról Steiner József postamester gondoskodott. 

Reggel nyolc óráig nagy záporeső esett, de ez nem akadályozott meg senkit abban, hogy a nagy ünnepségre Ácsteszérre utazzon. Ott volt a környék földbirtokosain, szolgabíróin és jegyzőin kívül Eötvös Károly Budapestről (Függetlenségi és 48-as Párt), Czollenstein Ferenc függetlenségi pártelnök Veszprémből és a Veszprémi Független Hírlap felelős szerkesztője, Kompolthy Tivadar. S később ugyan, de megemlítik a résztvevők között Táncsics Mihály öccsét, annak lányát és unokáit is.

Az ünnepség 11 órakor kezdődött a templomban, itt Genu Alajos plébános celebrált misét. A templomból a szoborhoz vonultak, és V. Kovács József vezetésével elénekelték a Himnuszt. Bokros József, a Táncsics - bizottság elnöke mondott megnyitó beszédet. Ebben a bizottság nevében átvette a szobrot a rendezvényen ugyancsak jelen lévő alkotóktól: Andrejka József szobrásztól és Blahó Pál ércöntőtől. Mint elhangzott: „Átveszem, hogy tiszteletünk jeléül a szobor talapzatához ezen koszorút letehessem, igen, átvettem a művet, hogy rendeltetése céljára bocsáthassam, átadhassam Táncsics szülőhelyének. Tekintse e nemes közönség ezt a mellszobrot ettől a pillanattól kezdve tulajdonának, s bánjon úgy vele, amiként művelt emberek ily drága kincsekkel bánni szoktak. Ápolja és gondozza e művet oly szeretettel, aminővel csüggött annak eredetije a nép jólétén, boldogságán. Gyengéd kezek virágokkal vegyék körül annak szobrát, aki életében csak a tövisek szúrását érezte.

Legyen e szobor búcsújáró szent helye a közönség és vidéke hazafiságának. Zarándokoljon el ide legalább március 15-én ifja, véne, gyermeke és asszonya, s tanuljon lelkesülni, küzdeni azokért a nagy eszmékért, amelyekért Táncsics élt-halt…”(2)

A szobor leleplezését követően koszorúk, babérkoszorú került elhelyezésre a talapzatra. (Központi Táncsics-bizottság, Veszprémi Független Hírlap, Veszprémi Függetlenségi Párt).

Inczédy László alkalmi költeményének szavalatát követően Eötvös Károly mondott beszédet. Ebből kitűnik, hogy Táncsicsnak nem minden eszméjével értett egyet, de elmondta, miért tiszteli a hazafit, és hogy akkor is eljött volna az avató ünnepségre, ha erre nem kérik fel.

A Táncsics - bizottság jegyzője, Weisz Gyula átadta Makkay József körjegyzőnek a szobrot, s a Szózat felcsendülő hangjaival végetért az ünnepség.

A nap bankettel zárult Ácsteszéren. A falu vendéglőjében 120 fős teríték várta a vendégeket. Este a községet kivilágították.

Ácsteszér nevezetessége lett az ország első Táncsics-szobra. A korabeli sajtó tudósításaiból az is kiderül, hogy Táncsics-bizottságnak és kíséretének – köztük özv. Táncsics Mihálynénak - maga a Táncsics ünnepség az utazással, látogatásokkal összesen 5 napig tartott, így a szobor leleplezésével még nem ért véget. 

Utazásaik során látogatást tettek Kisbéren, Súron, Zircen, Veszprémben, Balatonfüreden, a Balaton. Mindenütt szívélyesen, magyar vendégszeretettel fogadták őket.

Köztük említi meg a hetilap Écsy László balatonfüredi fürdőigazgatót. Ő különösen megörült, hogy láthatta Táncsics özvegyét, hisz jól ismerte. Écsy László Táncsics Mihály jó barátja volt.

Egy másik kebelbarát neve is felmerül Táncsics kapcsán. Tési Mihályé, az 1848-49-es volt honvéd tűzirányzóé, aki egyben népköltő is volt. A Táncsics-bizottság utolsó útja a Veszprémi Független Hírlap irodájába vezetett búcsúzásra, itt Tési Mihály rögtönzött verset, és ezt követően utaztak vissza a fővárosba.

1. 1886. Táncsics emlékszobra.  Felhívás és kérelem! Veszprémi Független Hírlap. 

   Hatodik évfolyam 32. szám 

    2.    1886. A Táncsics-ünnepély. Ünnepély Ács -Teszéren. Veszprémi Független Hírlap. 

          Hatodik évfolyam 43. szám

   3.    1886.Táncsics emlékezete. Veszprémi Független Hírlap. Hatodik évfolyam 42. szám 

Ünnepély a szobornál 1948-ban,Filmhiradó közvetítése: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6747