Egy kis történet Kállai Géza építész tollából:

"Nem minden építésznek adatik meg, hogy egy honfoglalás korabeli épület maradványaira bukkanjon. Velem ez történt. A Bakony nyugati lejtőjén, ahol az erdőség búzaföldekbe vált át, egy ősi földvárnak a közelében különös épületmaradvány áll: nem illeszkedik ennek a török kor végén újjátelepült vidéknek a barokk emlékei közé. Romosan, átépítetten is különleges hangulatot áraszt

Falait és pilléreit láthatólag visszabontották úgy a hajdanvolt magasság feléig, föléjük bordás téglaboltozatot raktak,  s eléje harangtornyos kapuzatot emeltek. Ám az átépítés sem tüntette el azt a tényt, hogy a kápolnát valaha középpontos elrendezéssel építették meg. A méretek felvételekor úgy találtuk, hogy a kápolna annak idején pontos szerkesztés szerint épült. A szerkezetileg fontos épületrészek méreteiből és a közöttük mért távolságokból kitűnik, hogy azokhoz az Árpád-kor hosszmértékét, a magyar királyi ölt alkalmazták. A használt modul 312 +- 5 centiméter. Ez a pillértalpak közé írott körnek a sugara. A szóban forgó mérték kimutatható az államalapítás korának ránk maradt emlékein. Ezt a centrális szerkesztési elvet alkalmazták Székesfehérvárott Géza nagyfejedelem négykaréjos templomán, Feldebrőn Aba Sámuel király szállásbirtokán, és azon a kézdiszentlélekperkői kápolnán, amelyet - valószínűleg - Szent István király nagybátyja, Zoltán építtetett.  A magas fokú építészeti - és mértani - műveltséget bizonyító szerkesztés a ma Bakonyszücs szélén álló kápolnát és annak rangját a felsoroltak közé emeli. Ezek a templomok az Árpád-ház tagjainak családi szállásai közelében épültek, hiszen ekkoron csak nekik lehetett és volt anyagi, no meg hatalmi erejük ilyen alkotások megépíttetéséhez. Kétségtelenül közéjük tartozott Koppány vezér is. Ő Árpád fia, Tarhos leszármazottaként ezt a régiót - hercegi "urszág"-ként - birtokolta, ahogyan ezt a kápolnától úgy ezer lépésnyire lévő Bakonykoppány falu máig fennmaradt neve is bizonyítja."